BBC and CNN

A tegnapi napom meglehetősen átlagosan kezdődött.
Felkeltem.Hatszor nekimentem az ajtónak aztán egy szekrénynek aztán egy másik ajtónak aztán újból egy szekrénynek.Megetettem a macskákat akik lelkes rekedtnyávogással hálálták ezt meg.Röpke üzenetváltás cindyagdhgnemtudommiazigazinevé-vel (egy koreai lány) twitteren, majd megtudtam, hogy kriszti rövid 3 órán belül itt lesz.A rendrakás most kimaradt a programokból, így hatalmas ruhahalmok köszöntötték, mikor végre sikerült ideérnünk a körülbelül 40 fokban.És miután végighallgattam egy 5 perces röhögőgörcsöt Baro neve miatt, elindultunk fürdeni.És itt ért véget az én normális napom.
Virslit főztünk, csak hogy arra nem gondoltunk, hogyha közben előadunk egy 3 és fél perces magánszámot akkor az a virsli már nem lesz őőő hát nem lesz virsli:D Nem számít, mert túléltem!
Elfogultan beszélgettünk a koreai utunkról éjfélkor a medencében vacogva, arcunkra fagyott mosollyal.
Röhögőgörcsöt kaptunk magunkon.Aztán kihagytam az esti locsolásból egy részt és szegény virágok elég fura állapotba kerültek(komolyan nem értem a szobámban levőkben még miért van élet)
Reggel odavánszorogtunk a géphez, miután a kakaósmustárostormásvirslis tányért végre elmostuk.És akkor most jön az a rész, hogy én kaparom a falat, ütöm kriszti lábát vagy az asztalt, vagy bármit ami a kezem elé került bármit!Mindezt a lent megtekinthető videó miatt.(én tényleg próbáltam nem őrűltnek tűnni...TÉNYLEG de ez hfgjddfjhdjfUKISS!!)
És azt hiszem felesleges többet írnom.
Furcsa volt, őrűlt, de én élveztem:D

(CHIBI: és két újabb paródia.de ezek ezúttal tényleg azok!egy kis segítség 

                            -ohh boy 너에게 날 맞추진 마

-함께 하자는 약속, 영원토록)