(gyönyörű története van ennek a rövid klippnek.)
"Bámulva kergetjük álmunk tarka képét,
Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét,
S későn hullnak könnyeink."
Berzsenyi Dániel
Azonkívül,hogy megtudtam,hogy elégia,hogy megemelkedett befejezése és a tájábrázolás finomsága a romantikához közelíti,rádöbbentem valami másra is.
Az igazságra.Arra dologra,amit el fogok követni,annak ellenére,hogy már most érzem nem kéne tennem.Nem hagyok magam mögött nyomot csak úgy eldobok mindent.
Emlékszem majd az ígéretekre?
Az okokra amikért éltem?
Mindig csak messzire tekintek,figyelmen kívül hagyom azokat az értékeket amik előttem vannak.A cipőm orrára kéne néznem és nem a távolba.De félek mert ha megtenném tudnám mit hagyok itt,és az fájna.
Végül kiderül,hogy csak gyáva vagyok.Ilyen egyszerű.
Az okokra amikért éltem?
Mindig csak messzire tekintek,figyelmen kívül hagyom azokat az értékeket amik előttem vannak.A cipőm orrára kéne néznem és nem a távolba.De félek mert ha megtenném tudnám mit hagyok itt,és az fájna.
Végül kiderül,hogy csak gyáva vagyok.Ilyen egyszerű.
3 megjegyzés:
szia!
nagyon tetszik a blogod, a képek, és úgy összességében minden (:
jaj köszönöm szépen,aranyos vagy olyan jól esik ezt olvasni ♥
én is beleolvastam a blogodba és húú tetszik :) ezentúl gyakran járok hozzád ;)
Én is minden nap benézek hozzád :) mit szólnál egy linkcseréhez?:)
Megjegyzés küldése